A tartalomból:
A műfordítás története egy szálon fut az irodalom történetével. Mi sem példázza ezt jobban, mint hogy a római irodalom görög művek fordításával vette kezdetét. Első magyar nyelvemlékeink, a Halotti Beszéd és az Ómagyar Mária-siralom szintén fordítások, és nincs ez másképp az első holland nyelvemlékekkel sem. A fordítási tevékenységgel egy időben alakult ki a fordításról való elmélkedés is, az idők folyamán egyre többen fogalmazták meg elveiket a fordítás tudományával vagy éppen művészetével kapcsolatban. Igen szerény számú 20–21. századi fordításelméleti mű foglalkozik azonban fordítástörténeti szempontokkal, és néhány tanulmány kivételével még kevesebb összefoglaló munka jelent meg a „kis” nyelvek és kultúrák – esetünkben a magyar és a holland – fordításszemléletének történetéről. A szerző e kevéssé felderített terep egy részterületét igyekszik bejárni. Ez a könyv a műfordítás történetének egy igen fontos szakaszába nyújt betekintést, nevezetesen a 20. század első felébe, amikor Magyarországon és Hollandiában is azt kellett bebizonyítani, hogy a magyar, illetve holland nyelv igenis alkalmas klasszikusok, külföldi remekek fordítására, hogy e nyelvek hajlékonyak és kifejezésben gazdagok. A munka olyan magyar és holland író-műfordítók nézeteit ismerteti, akik a maguk korában vagy később hatást gyakoroltak saját kultúrájuk fordításelméleti gondolkodására. A szerző nyolc – a fordítástörténetben ki emelkedő szerepet játszó – személyiség fordításszemléletét mutatja be: négy magyar (Radó Antal, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Vas István) és négy holland (Antonius Weijnen, Albert Verwey, Carry van Bruggen, Martinus Nijhoff) műfordító nézetei között von párhuzamot fordítási elveik tisztázása, értelmezése, elemzése, néhol értékelése és kritikája segítségével.
Letöltés
Tipp
Az ingyenes feliratkozás menüpontban pár kattintással beállíthatod, hogy az egyes kiadványokhoz, sorozatokhoz tartozó új megjelenésekkor e-mailen automatikusan értesítést kapj.
