A tartalomból:

Az irodalomtudomány ún. kultúratudományos fordulata az irodalmi szöveg kontextuális beágyazottságára, de akár éppen a jelentésképződés jelentés nélküliként, „némaként” számon tartott materiális-mediális hordozóira, vagyis arra helyezte a hangsúlyt, ami az irodalomban nem vagy nem elsődlegesen nyelvi, vagy nem nyelviesül. A kulturális fordulat évtizedei így, érthető módon, nem dolgoztak ki markánsan új nyelv- és szövegfogalmat; a dekonstrukció „retorikai olvasása” óta nem jelentkezett igazán meggyőző ajánlat ezen a téren.
A jelen munka azt a hipotézist igyekszik, esettanulmányok sorozatában, körüljárni, amely szerint ez a fordulat nemcsak „kifelé”, hanem „befelé” is módosíthatta az irodalmiság mibenlétére vonatkozó kérdések perspektíváját. Az irodalom közvetítő-hordozó intézményeinek vagy közegeinek vizsgálata nemcsak a szövegek hozzáférhetőségét meghatározó társadalom- vagy kultúrtörténeti kontextusok mibenlétére világíthat rá, hanem olyan összefüggésekre is, amelyek a jelölő önazonosságának kritériuma „mögé” hatolva e kritérium viszonylagosságát sejtetik meg; egyszerűbben fogalmazva: a jelölő visszahúzódásának mozgására tehet figyelmessé.

Tipp

Az ingyenes feliratkozás menüpontban pár kattintással beállíthatod, hogy az egyes kiadványokhoz, sorozatokhoz tartozó új megjelenésekkor e-mailen automatikusan értesítést kapj.