A tartalomból:

Mészáros István sokoldalú tudós, aki a művelődéstörténet és neveléstörténet számos korszakát kutatta elmélyült alapossággal. Első neveléstörténeti tárgyú publikációi – a középkori nevelés témakörében – az 1960-as évek elején jelentek meg. Kutatásainak tematikai gazdagodásáról ezekkel a szavakkal nyilatkozott egy korábbi interjújában: „Először a középkori oktatás­nevelés érdekelt. Igen színes, érdekes világ volt az. Később bemerészkedtem a reneszánsz idejébe is. Az 1970­-es években azután tovább terjeszkedtem a 17–18. század felé: Apáczai és Comenius, valamint a ratio educationis foglalkoztattak. Ezek köréből írtam könyveket, tanul­mányokat. A következő évtizedben váltott át érdeklődésem a gyönyörű reformkorra, majd a dualizmus időszakára. Az 1980­-as években már a két világháború közötti időszak iskoláival is foglalkoztam, míg végül az 1990­-es években térhettem rá az 1945 utáni hazai iskola­ és nevelésügyre, többek között ennek kritikájára is. De az 1990-­es években időm nagy részét már az 1945–1990 közötti hazai egyháztörténet
kutatására fordítottam.”
Mészáros istván a katedrán állva is nagyon sokat tett a nevelői gondolkodásmód és az ezt megalapozó történeti szemléletmód kialakításáért. előadásaiban a nagy történeti ívek felrajzolása, az összefüggések érzékeltetése mellett a konkrét forrásanyagon nyugvó tényeket is mindig megismertette érdeklődő hallgatóságával. Egykori tanítványaiként sokan életre szóló szellemi és erkölcsi indíttatást kaptunk tőle: példát emberségből, tanításból, a tudás, a tudomány iránti alázatból.
De mindenekelőtt az eszményeivel, értékeivel együtt is esendő ember iránti tiszteletből és elfogadásból, hiszen ő valamennyi történeti tárgyú írásának, valamennyi művének a főszereplője. Jó egészséget kívánunk, kedves tanár Úr!

Tipp

Az ingyenes feliratkozás menüpontban pár kattintással beállíthatod, hogy az egyes kiadványokhoz, sorozatokhoz tartozó új megjelenésekkor e-mailen automatikusan értesítést kapj.