A tartalomból:
Jelen tanulmánykötet interkulturális problémaként értelmezi azokat a radikális változásokat, melyek a szovjet szocialista realizmus kötelező átvétele, kulturális transzferje nyomán mentek végbe a magyarországi operett előadásformában 1949 és 1956 között. A színházak államosítása után a nemzetközi hírű magyar operett-hagyományt politikailag és esztétikailag korszerűtlennek bélyegezve a központosított színházi irányítás „haladó” zenés színházi műfajok létrehozatalára törekedett. Át kellett volna alakulnia a librettóknak, a játékstílusnak, a rendezésnek és a befogadói igényeknek; a korábbi korszak sztárjai közül sem mindenki vehetett részt a szocialista operett projektben. A szerző arra törekszik, hogy a két eltérő szerveződésű és értékrendű kulturális modell – a magánszínházi, „színházi ipari” gyakorlat és az ideológiai átnevelés eszközeként felfogott, pártállami irányítású és fenntartású színház – kényszerű együttéléséből sarjadó feszültségek és eredmények a társadalomtörténet és a kulturális antropológia eszköztárával értelmezhetőkké váljanak. Az elemzések nagyban támaszkodnak a Magyar Országos Levéltárban feltárt, a témával foglalkozó Népművelési Minisztériumi és MDP iratokra. A színházat komplex kulturális szövegként felfogó tanulmányok ugyanakkor nem eseménytörténeti rekonstrukciók, hanem a bel- és külpolitikai váltások szerint módosuló színházi irányítási akcióformák, valamint a szakmai és közönségreakciók egymásra hatásának értelmezési kísérletei.
Letöltés
Tipp
Az ingyenes feliratkozás menüpontban pár kattintással beállíthatod, hogy az egyes kiadványokhoz, sorozatokhoz tartozó új megjelenésekkor e-mailen automatikusan értesítést kapj.
