A tartalomból:
A magyar véges igealak mondatbeli szerepe kiemelkedő, hiszen a teljes („ragozott”) igealak önálló mondatként funkcionálhat kellően gazdag kontextusban. A magyar véges igealak típusait a magyar anyanyelvűek alak és jelentés együttes sémáiban ismerik és alkalmazzák. Az alak-jelentés párok e jellegzetes típusait a beszélők a nyelvi konstruálásban a lehorgonyzott igealakokban fejezik ki. A típusnak (sémának) és a megvalósulásnak (a tényleges nyelvi kifejezésnek) ezt a viszonyát a nyelvi konstrukció kategóriájával közelítjük meg a leírásban. A véges igealak vizsgálatának tágabb elméleti kerete a funkcionális szemlélet, amely szerint a nyelv leírásában elmélet és empíria egyensúlyára és összhangjára kell törekedni, a nyelvre egyaránt jellemzőek egyetemes és nyelvspecifikus tulajdonságok, a jelentés egyenrangú az alakkal, és meghatározó a nyelvi kifejezések gyakori közege, valamint a mindenkori beszélő nézőpontja. A nyelvet tudásként a kognitív
nyelvészet értelmében az egyéni és társas megismerés eredményének tekintjük, rendszer és használat emergens, használatalapú együtteseként. Az igei konstrukciókat e nyelvi tudás sematikus egységeiként tartjuk számon. A jelen kötetben a DiAGram Funkcionális Nyelvészeti Műhely kutatói a nagy változatosságú magyar igei szerkezetek egyik első konstrukciós vizsgálatának eredményeit mutatják be.
Letöltés
Tipp
Az ingyenes feliratkozás menüpontban pár kattintással beállíthatod, hogy az egyes kiadványokhoz, sorozatokhoz tartozó új megjelenésekkor e-mailen automatikusan értesítést kapj.
